Minap jelent meg az interneten is az általam nagyra becsült Csizmadia Ervin egy, eredetileg a HVG-ben közölt cikke (http://www.meltanyossag.hu/content/files/07-04-Essze.pdf), amelyben azt fejtegeti, hogy a jobboldal hagyományosan jobban bízik az emberi-erkölcsi minőségben és többet bíz arra, a baloldal viszont hajlamos többet törődni az intézményrendszerrel és annak működtetésével. Ebben bizonyára sok igazság van, de azért vannak bökkenők. Az erkölcsi minőség választásával szívből egyetértenék, de számomra az erkölcsi minőség és tartás ott kezdődik, hogy

• az ember magától többet követel meg, mint másoktól, vagy, hogy negatívan fogalmazzam meg: magának nem enged meg többet, mint amivel ellenfelét (okkal!) vádolta
• aki hisz valamiben (különösen, ha Istenre hivatkozik), akkor hitből és becsületből tartja magát alapelveihez akkor is, amikor ez neki hátrányos
• nem mondja félévente vagy akár naponta az ellenkezőjének, amit korábban mondott
• nem teszi annak éppen az ellenkezőjét, amit mond
• nem tesz meg mindent az átláthatóság csökkentése érdekében, nem mindent háttérben intéz és titkol el azok elől, akikre tartozik (még jóval nagyobb mértékben, mint azt a „bukott baloldal” tette)
• nem tüntet el archívumokat, hogy legalább dokumentálhatóan rajta ne lehessen kapni a hazugságon
• (Lábjegyzet: János evangéliuma 3,20-21: Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.)

No, hát ilyen jobboldalt még a magyar politikában nem láttam, legfeljebb egyeseket a történelemben, pedig ezt nevezném én értékelvű jobboldaliságnak, és őszinte örömmel üdvözölném. Ha valaki erre azt mondaná, hogy a baloldal sem jobb a Deákné vásznánál, erre az a válaszom, hogy valóban, de ők legalább nem beszélnek állandóan erkölcsi alapelvekről. Ha ez nincs, akkor marad a machiavellizmus (ennek mesteri kivitelezését látom), de annak nem lenne muszáj magas erkölcsi elvekre hivatkoznia, vagy ha ezt teszi, a legkevesebb azt mondani, hogy képmutató. Kicsit olyan ez, hogy a királyság nagyon jó uralmi megoldás, ha erkölcsös ember a király, de szörnyű akkor, ha silány erkölcsi minőségű. Akkor már legyen inkább egy kicsit tesze-tosza demokrácia. És ezzel el is jutottunk az intézményrendszer kérdéséig, hogy azzal tényleg csak a baloldal foglalkozik-e? Hát nem. A hatalommegosztás elve pontosan arról szól (és ez bizony a klasszikus liberális demokrácia), hogy miután magasztos erkölcsi elvek a politikában nem alkalmazhatók (horribile dictu nem is alkalmazandók!) legcélszerűbb a rendszert úgy megalkotni, hogy nehéz legyen egyeduralomhoz jutni. Ez bizony nem baloldali gondolat, vagy legalábbis nem csak velük kapcsolatban jut az ember eszébe. Továbbmegyek: az ember esendősége, bűnössége (pláne a hatalom közelében!) kimondottan biblikus gondolat, ezért annak figyelembevétele a politikai rendszer kiépítésekor inkább illene  a jobboldalhoz. De nem is jobboldalról meg baloldalról van itt szó: a hatalmat mindenáron megragadni akaró kalandorokról vagy korrekt ellenfelekről, álljanak bármelyik oldalon is. Akinek csak a hatalom fontos (mindegy milyen eszközökkel) az addig szóban támogatja a demokrácia eszközeit, amíg a hatalmat meg nem ragadja (hogy senki ne mondhassa, hogy nem törvényesen szerezte meg), utána pedig minden eszközzel lerombolja azokat, hogy ellenfelei ne használhassák fel ugyanazokat az eszközöket, amiket ő használt fel hatalma megszerzéséhez. Erre látunk bővel példát régebbi és mai diktatúrák és fél-diktatúrák, irányított demokráciák és minden hasonló társadalmi rend történetében.

A mai magyar „jobboldal” szereti azzal vádolni a baloldalt, hogy utópiákkal próbálja megerőszakolni a társadalmat és „social engineering”-et végez, de arról hajlamos elfeledkezni, hogy az a társadalom és történelem-kép, amit maga próbál meg ráerőltetni a társadalomra legalább olyan mértékben mesterkélt, kiszínezett, esetenként fabrikált, és mivel a mai népesség nagy többségnek semmit nem jelent, adott esetben pontosan olyan „social engineering”-et követel meg az érvényre juttatása, mint amivel a baloldat vádolják.

Szóval a jobboldali erkölcsi fölény enyhén szólva deficites … mármint a mai magyar empirikus jobboldalé, ami úgy különbözik az ideális „jobbtól”, mint a létező szocializmus különbözött a kommunista utópiától.

 Bánhegyi György

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.